Rólunk

A Filmtett Egyesületről

A Filmtett Workshop a 2000-ben létrejött Filmtett Egyesület egyik legfontosabb projektje. A kolozsvári székhelyű szervezet elsősorban a Filmtett Erdélyi Filmes Portál szerkesztésével foglalkozik, emellett évről évre megszervezi nyári alkotótáborát, illetve a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlét. Emellett több, saját, kisebb projektet bonyolított le az elmúlt években filmtörténeti vetélkedőktől kritikaírói pályázatokig, román nyelvű filmelméleti szakportált szerkeszt, időnként szakkönyveket ad ki és a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál magyar napját szervezi.

Kapcsolat:


A Filmtett Workshopról

Képzéspótló céllal szerveztük meg először 2002 nyarán filmes műhelyünket. Évekig hűséges partnerünk, a kétszeres Arany Pálma-díjas Duna Műhely segítségével olyan alkotótábort hoztunk létre, amely lehetőséget biztosít fiatal tehetségek számára, hogy csoportokba szerveződve kipróbálják a filmkészítés különböző területeit. A tábor jellege az évek során módosult: a rendezvénynek egyszerre van tehetségkutató és továbbképző jellege; a cél szakmai ismeretek átadása és kibővítése, fesztiválokon bemutatható filmek elkészülte, ugyanakkor a fiatal táborlakók közti szakmai kapcsolatok kialakítása későbbi együttműködések reményében.

A helyek száma véges, a részvétel pályázathoz kötött. Az alsó korhatár 18 év, a pályázó állampolgárságának nincs jelentősége. A pályázattal kapcsolatos részletek az adott év Felhívás menüjében elérhetőek.

Mentoraink voltak: Anger Zsolt, Bálint Arthur, Bántó Csaba, Báron György, Beke Tamás, Bertóti Attila, Bollók Csaba, Boros Melinda, Bredár Zsolt, Csánki Kata, Cs. Nagy Sándor, Czakó Judit, Csáki László, Csoma Zsolt, Dávid András, Deme Áron, Dimény Áron, Dömötör Tamás, Dyga Zsombor, Durst György, Erdélyi Dániel, Ferenczi Gábor, Gelencsér Gábor, Hajdu Szabolcs, Jakab-Benke Nándor, Kallós Bea, Kerékgyártó Yvonne, Komlódi Gábor, Kornis Anna, Kovács M. András, Lakatos Róbert, Lemhényi Réka, Lovas Balázs, Lukács Péter Benjámin, Margitházi Beja, Maciej Kozlowski, Maruszki Balázs, Mateusz Adamczyk, Mészáros Péter, M. Tóth Géza, Nagy Viktória, Nagy V. Gergő, Pálfi György, Pálfi Szabolcs, Pálffy Tibor, Pálos György, Pápai Zsolt, Patrovits Tamás, Paul Lenart, Radu Vasile Igazság, Ruttkay Zsófia, Salat Lehel, Sopsits Árpád, Strausz László, Szekeres Csaba, Szilágyi Kornél, Rák József, Tóth Zsolt, Török-Illyés Orsolya, Török Zita, Ujj Mészáros Károly, Vadon Zoltán, Varga Balázs, Varga Zoltán, Varró Attila, Várhegyi Rudolf, Vereckei Zsolt, Vincze Teréz, Völler Ágnes, Wojtek Blaszczyk, Zányi Tamás.

Munkatársaink: Buzogány Klára, Durst György, Tóth Gödri Iringó, Zágoni Bálint.


Mentoraink mondták

„Ezek a filmek arról szólnak, hogy [alkotóik] fel akarnak villantani magukból valamit. Ha patetikus, vagy nagy történetet választanak, akkor is azt gondolják, hogy ez vagyok én, ez az én világlátásom, ezt akarom elmondani, és lehet, hogy szembesülnek azzal, hogy tévedtek, hazudtak, vagy a kérdéssel, hogy én tényleg ilyen vagyok? Ez a tanulási folyamat része. (Pálfi György, rendezőcsoport, 2005)”

„Itt tíz nap alatt iszonyatosan nagy munka folyt, mindenki anyait-apait beleadott, és gyakorlatilag reggel 8-tól, sőt, akár reggel 6-tól késő éjszakáig vagy hajnalba nyúlóan dolgoztunk – ezért is nevezhetjük ezt nyugodtan munkatábornak.” (Erdélyi Dániel, rendezőcsoport, 2009)

„Naponta körbejártam, és figyeltem, hogy ki mit csinál, hogy halad, hol vannak a problémák, hogy lehet neki segíteni. Mindenkinek máshol volt a »titok«, amit meg kellett fejtenie. Aki régóta foglalkozik animációs filmmel, és már elvégzett egy filmszakot, annak a »dramaturgia titka« már nem akkora titok, de a többiek számára talán ez volt a legnagyobb: hogyan lehet a történetet átadni? Az idővel, a térrel, a hanggal, a mesével itt is kezdeni kell valamit, és én már a tervek olvasásakor sejtettem, hogy ezzel gond lesz. Itt egy-két nap alatt kellett ezeket a problémákat megoldani.” (Radu Vasile Igazság, animációs csoport, 2009)

„Ez egy hosszabb tanulási folyamat, mert a gyártásvezetőknek vagy a produceri asszisztenseknek komplex feladatot kell ellátniuk, hiszen ruhákat, kellékeket, sminket, helyszínbiztosítást, szállítást, étkeztetést is nekünk kell hoznunk. Sokkal több dolgunk van, mint a rendezőnek vagy az operatőrnek, mert ez egy pszihológiai és egyúttal gazdasági tevékenység is. Persze nem az a cél, hogy itt mindenkiből producer vagy gyártásvezető legyen – az sem cél, hogy mindenkiből rendező legyen, vagy színész, vagy hangmérnök.” (Durst György, gyártásvezető-producer csoport, 2011)

„A csoporttól reggeltől reggelig tartó, 24 órás hallgatást kértem. A nap első részében négy-öt órát töltöttünk együtt az erdőben. Ennek fantasztikus hangulata volt: az első félóra nagyon kínos volt, de aztán elkezdtek figyelni. Volt egy olyan egyórás időszak, amikor mindenki csak magára figyelt, ugyanis elfáradtunk, és leültünk. Gyönyörű pillanat volt! Aztán jött egy következő etap, amikor elkezdtek kommunikálni: faágakkal játszottak, bekapcsolódtak egymás játékába, spontán módon. Miután visszajöttünk, másfajta játék kezdődött: a beszélőkkel. Érdekes volt látni, hogy a többiekre hogyan hatott ez, hogyan kezdtek el egyesek éppen ezért többet beszélni hozzánk, mások meg fölvenni, átvenni ugyanezt a hallgatást, helyettünk is, illetve voltak olyanok is, akik kevesebbet szóltak hozzánk.” (Pálffy Tibor, színészcsoport, 2009)

„a problémákra, amik egy forgatás során felmerülnek, nem lehet előre felkészülni. Ammit a táborban csinálunk, igazi filmkészítésre hasonlít, nem lehet félvállról venni. Ezért nagyon fontos, hogy a rendező és az operatőr, sőt az összes többi stábtag között is hatékony legyen a kommunikáció. Sokat kell beszélgetni a forgatás előtt, és az is jó, ha van előtte legalább egy fél nap arra, hogy kielemezzük a forgatókönyveket. A forgatások alatt pedig nem baj, ha valaki téved, mivel ez a módja annak, hogy valamire rájöjjön, hogy valamit megtanulhasson.” (Bálint Arthur, operatőrcsoport, 2010)

„[A forgatások előtt] beszégettünk elméletről (vágás, dramaturgia, plánok) minimális szinten. Továbbá közösen megnéztünk néhány filmrészletet (elsősorban a tengelyugrások megértése miatt), amelyeket aztán kiértékeltünk. Volt egy olyan feladatunk, hogy adott filmből – az Engedj be! című svéd horrorból – kellett előzetest vágniuk, de olyan is, hogy 150 snittből kellett félperces jelenetet készíteniük. Volt dolgunk.” (Czakó Judit, vágócsoport, 2011)

„Nagyon sokan vannak, akik eljöttek a táborba, itt belekóstoltak ebbe a feelingbe, megismerték a technikát, a munkamódszereket és otthon ezt kamatoztatták, tehát iparszerűen dolgoznak. […] Van, hogy zenekészítéssel vagy utómunkával foglalkozó emberek jönnek ide, és egy új világ nyílik ki előttük: meglátják, hogy azok a technikák, amiket ők pl. a zeneiparban használnak, a filmesben hogyan működnek. […] Mi lehetőséget adunk nekik viszonylagosan jó hangfelvétel-készítésre és utómunkákra, és ezt utána kamatoztatni tudják.” (Várhegyi Rudolf, hangmérnökcsoport, 2014)

„A csoport tagjai tíz nap alatt jutnak el az ötlettől a film technikai megvalósításáig. Ennek a tömény feladatnak az aspektusai rengeteg tapasztalatot nyújtanak.” (Bertóti Attila, animációs csoport, 2014

„A filmológus egy speciális egyedfajta. A tanulásnak is más a logikája, mint a gyakorlati filmesek esetében, így nálunk a képzés alapvetően másképp folyik, mint a többi csoportban. Az előző években általában két »ütemben« tevékenykedtünk: a résztvevők délelőtt filmnézések köré épített előadások, ill. közös filmelemzések formájában mélyíthették a tudásukat, délután pedig a filmes publicisztika (kritikaírás, interjúkészítés) fortélyaival ismerkedhettek, elméletben és gyakorlatban. Mivel ez a valóságban általában két külön szakma, két vezetőtanára volt a csoportnak, és a tízedik nap végére kellően le is lehetett fárasztani a filmológus tanoncokat – de ennek így láttuk értelmét, mert a kettő egymásra épült: délelőtt tanulás, látókörtágítás, délután gyakorlat, műhelymunka. Tehát komplex képzés folyt (amiért egy kicsit mindig is irigyeltek bennünket – pl. a többi csoportvezető, aki nem tudta a feszes gyakorlati munkaritmusba beleépíteni az elméleti oktatást). De azt gondolom, hogy nem lehet, pontosabban nem érdemes kritikát írni történeti, elméleti ismeretek és elemzési gyakorlat nélkül.” (Margitházi Beja, filmológus-filmkritikus csoport, 2009)

„Egy hihetetlenül vidám és felszabadult csapat a mostani. Ugyan sokan még a tanulási folyamat elején tartanak, de rettentően gyorsan látják át azt, hogy mire képesek a vágás eszközével. Meg végre olyanok, akik kérdeznek. Általában nagy probléma szokott lenni a szakmán belül az, hogy ha valamit nem tudsz, akkor nem kérdezel, hanem önfejűen megpróbálod megoldani a problémát. Ezzel ellentétben ők mernek kérdezni, és ezáltal sokkal gyorsabb ütemben halad a munka.” (Mezei Áron, vágócsoport, 2014)

„Úgy fogalmaznék, hogy van néhány, filmes szempontból kiemelkedően értékes arc. Nyilván vannak fiatalabbak is, akiknek még rengeteget kell tanulni, de véleményen szerint egy táborban nem a tehetség a legfontosabb dolog. Nem azért jöttem ide, hogy megtaláljam a következő évtizedek Oscar-várományosait, számomra inkább az fontos, hogy ilyen vagy olyan módon megfelelő felkészítést tudjak nyújtani számukra, és ezáltal a jövőbeli forgatásokon már valamiféle biztonságérzettel tudjanak nyitni.” (Dimény Áron, színészcsoport, 2014)

„Hangsúlyt akarunk helyezni a közös foglalkozásokra, hogy kötetlen beszélgetések keretében meg tudjuk osztani zakmai tapasztalatainkat, és együtt megnézett animációkról formáljunk véleményeket. Alapvető, hogy mindenkinek legyen jó a közérzete, semmiképp sem gyakorolunk nyomást a csapatra, mert végülis ez egy szabadon választott tábor. Nyilván az a cél, hogy elkészüljenek az alkotások, de jó, csa a csoport tagjai maguknak fedezik fel a műfaj lehetőségeit. Úgy vettem észre, hogy kialakult egyfajta inspirálódás és versenyszellem, ami automatikusan hozza magával az egyéni fejlődést. Ugyanakkor bátorítunk mindenkit, hogy olyan részfeladatra koncentráljon, amivel egyáltalán vagy csak nagyon keveset foglalkozott. Ha valaki jobban ismeri a számítógépes szoftvereket, akkor inkább a mozgatást gyakorolja. Vagy ha valaki azt tűzi ki magának, hogy jó rajzai vannak, de nem tudja elképzelni, hogy miként lesz azokból animáció, akkor abban segítünk.” (Patrovits Tamás, animációs csoport, 2014)

„Amikor nekifogunk egy film felvételének, a preprodukciós folyamat alatt mindig azt érzem, hogy most az én filmem forog, a többiek pedig azt nézik, miként rendezem meg. Jó ránézni a munkatársakra és kitalálni a gondolataikat, észrevenni, hol van szükség a segítségünkre. Mindemellett meg kell próbálni jó hangulatot teremteni, hiszen a gyártásvezető az, akinek folyton mosolyognia kell.” (Boros Melinda, gyártásvezető-producer csoport, 2013)

„Szerintem nagyszerű kezdeményezés, főként, hogy most már két országból is patronálják. A másik megyerő szempont számomra az volt, hogy létezik egy olyan filmtábor, ahol a filmszakma különböző ágazatainak mindegyikét pátyolgatják és képzik is egyszerre. Valahogy azonban mégsincs vérszaga a dolognak, hiszen nincs bemutatási kötelezettségük a fiataloknak. Úgy gondolom, inkább a tanuláson itt van a hangsúly, mint a remekművek készítésén.” (Medvigy Gábor, operatőrcsoport, 2014)